A valódi fordulatot az 1830-as évek hozták el. A város felismerte, hogy a tóban üzleti lehetőség is rejlik. 1838-ban bérbe adták Vitéz Ferencnek, aki már nemcsak halastónak használta, hanem szigetet építtetett a tó közepére, rajta egy épülettel, ahol bort mértek és táncmulatságokat tartottak. Ez volt a Fehér Farkas.

Az igazi modernizáció azonban Engel Adolf nevéhez fűződik, aki 1857-ben vette bérbe a területet. Engel vizionárius üzletember volt: felismerte, hogy Pécsnek szüksége van egy kulturált fürdőre és úszóiskolára.

Az Engel Adolf által épített faszerkezetű uszodának ismertető leírása alapján készített alaprajzi rekonstrukciója.

A város vezetése belátta, hogy a toldozgatás-foltozás nem segít. Engel Adolf faszerkezetű uszodája húsz év alatt elkorhadt, a tó pedig posvánnyá vált. 1886-ban radikális döntést hoztak: teljesen új, modern, tartós anyagokból készült fürdőt építenek.

A Zsolnay-kapcsolat: Az új fürdő legnagyobb problémája a vízhiány volt. A régi források elapadtak vagy nem voltak elég bővizűek. Ekkor lépett a színre a szomszédos gyáros, Zsolnay Vilmos. A Zsolnay-gyár területén, a vasúti bevágásban bőséges forrásokat tártak fel. Zsolnay nagylelkű ajánlatot tett: a gyárának felesleges vizét átengedi a városnak a fürdő számára. A szerződés egészen különleges volt: Zsolnay "bérleti díjként" jelképesen évi egy darab császári királyi aranyat kért a várostól. Ez a víz tette lehetővé, hogy a fürdőben zuhanyzók is működjenek, ami akkoriban nagy luxusnak számított.

Az 1886-ban épült betonuszoda évtizedekig szolgálta a várost, de a cementtel kapcsolatos kezdeti kivitelezési hibák miatt folyamatosan repedezett, süllyedt. A város perlekedett a kivitelezőkkel, javítgatta a medencét, de a vízellátás is akadozott.

Az 1910-es években a Balokány-liget ad helyet a pécsi vurstliknak. Ez a 20-as évekre a terület erodálásához, a karbantartás hiányában, leromlásához vezet. Az évtized végére szemétlerakó is kialakul, ami a szebb napokat látott parkban méltatlan állapotokat eredményez. Ezért a városvezetés pályázati kereteken belül egy átfogó fejlesztési tervet tűz ki.

Az utolsó nagy fejezet az 1933-as ével érkezett el. Ekkor épült meg a ma műemlékként ismert modern strandfürdő tribünnel, korszerű vízforgató és szűrőberendezéssel. Ezzel a Balokány végérvényesen átlépett a modern korba, a vizet már nemcsak a forrásokból, hanem a városi vezetékről pótolták, a higiéniát pedig gépek biztosították. A fürdőt Dulánszky Jenő és Gosztonyi Gyula tervezték. A fürdőt körülövező liget rendezése az első tervpályázat, Dörre-Weichinger-féle I. díjas terv alapján készült. Egy nagy sportolásra és egy kisebb gyermek pancsolásra alkalmas medence készült. Külön férfi és külön női öltöző került kialakításra. A főépület mennyezeti lezárása lépcsőzetes fekvő napozó, ahonnan az egész fürdőterület jól áttekinthető, versenyek alkalmával pedig lelátóként szolgál.

A 30-as évektől a 80-as évekig terjedő ötven év során a balokányi strand fontos szerepet töltött be a pécs életében. A Hullám fürdő mellett ez a terület nyújtott vízhez kötődő kikapcsolódási, szórakozási és sport lehetőséget a város lakóinak. A balokányban napi átlagosan 5-600 fő, teltház esetén akár 3000, egy szezonban nagyságrendileg 75.000 fürdőző fordult meg. A híres úszóbajnok és olimpikon, Abay Nemes Oszkár a Balokány-fürdőben nevelkedett. A strand állagmegóvására egyre kevesebb forrás jutott, a korszerűsítés pedig fel sem merült. Ennek következtében az állapota folyamatosan romlott míg végül a víz minősége közegésségügyi szempontból elérte azt a szintet, hogy az intézmény nem üzemelhetett tovább. Véglegesen 1993-ban raktak lakatot a Balokányra.

A rendszerváltás után a terület pusztulása tovább folytatódott. 1995-ben a tavat leeresztették, a medret kitakarították, de a szökőkút visszaépítésének elmaradása miatt az újjászületett tó elhínárosodott. A terület átfogó rehabilitációja a pécsi 2010. évi EKF program keretében indult meg. A parkot kitakarították. A Balokány Ligetért Összefogás civil egyesületnek köszönhető a Balokány rendben tartása. 2011-ben az ő áldozatvállalásuk révén adták át a felújított szökőkutat, a sötétedés után különböző fényekben díszelgő Aranyeső-forrást. Azóta is az egyesület gondos munkájával újult meg a Pepita épülete. A helyi polgári közösség használja és gondozza a területet ahol a kultúrális programok mellett bérelhető rendezvényhelyszínt tartanak fenn.